A buszpályaudvaron gyülekeztünk. Mire én is befutottam már voltak néhányan. Nemsokára megjött Tomi az élelmiszerekkel, amiket szét kellett osztani amúgy se könnyű csomagjaink között. Csak példaképp 24tekercs wcpapír (mondván hogy az úgy olcsóbb volt), megszámlálhatatlan mennyiségű konzerv, legalább 8(!) doboz tea,meg hasonlók.Persze azért 12 ember 10 napi tartós élelme nem kevés.

Ja persze létszámellenőrzés: Szabó Miki, Laki Csaba (szervezők),Szetlák Tomi (ügyeletes szakács), Bebesi László (ügyeletes balfasz), Fischer Ádám és Hanna (testvérek),Dóri, Nagy Klári, Viki,  HB(vmilyen balázs, Viki. barátja), Szabi, én.

Tehát buszra föl, Bakonycsernyén le. Indulás Kisgyón felé. Már az első 500méteren látszott hogy a dolog nem lesz olyan zökkenőmentes mint azt előre elterveztük.Mindenki vállát húzta a csomag (egyes esetekben 30kg), nem bírtuk tartani a tempót, sűrűn meg kellett állni. Az első tervezett megállóig (Hamuház) gyakorlatilag minden erőnket fölemésztette a kanyargós út, a tűző nap és a nehéz csomag kombinációja. Hamuháznál terveztük a pörkölt megfőzését, még mielőtt a hús megromlana, de még fagyos volt szerencsére. Viszont időközben kiderült hogy nincs vizünk. Közelben használható forrás nem volt, fölkerekedtünk hát Mikivel meg Szabival, hogy vizet hozzunk Csőszpusztáról. Ott nem találtunk közkutat úgyhogy egy háznál kértünk vizet. Végülis a vizes mizériával, meg a pörköltkészítéssel a vártnál jobban elment az idő, miközben a betervezett út harmadánál jártunk kb.

Már esteledett mire továbbindultunk végre. Eközben baljós felhők gyülekeztek a fejünk felett. Mire beértünk Tésre elkezdett esni, kezdetben nem is vészesen, de aztán irgalmatlanul rákezdett. Egy leharcolt buszmegállóba menekültünk be. Úgy döntöttünk hogy mivel időközben ránk esteledett, ott töltjük az éjszakát.A társaság egyik fele (jómagammal) nekilátott lakhatóvá tenni a buszmegállót, a másik fele viszont merohamozta a közeli kocsmát. Miközben egyre erősebben esett megpróbáltuk elfogadhatóan szigetelni új szállásunkat: egy nagy ponyvát felszítettünk a tetejére, a cuccokat ízlésesen elrendeztük az egyik sarokban, a belül lecsöpögő eső felfogására bográcsokat applikáltunk a mennyezetre.Mindezzel végezve kényelembe helyeztük magunkat.Eközben Viki és Hb bejelentették hogy ők hazamennek, már jönnek is értük, mert Vikinek állítólag váratlan problémái akadtak...(valahogy ismerős a felállás, majd a vonatkozó résznél kifejtem) Amúgy a 10 fő nyilván nem fért volna be a megállóba, de a társaság kocsmázós részét simán nem engedtük be és kész, ők a kocsma fedett teraszán aludtak. Aki nem dolgozik ne is egyék. öten kényelmesen elfértünk.

Életem egyik legszürreálisabb élménye volt mikor 11 tájban nagy fékcsikorgással megállt a fejemtől kb 2 méterre egy busz, és a leszálló utasok ránk ügyet se vetve jóéjszakát kívántak egymásnak.Mintha föl se tűnt volna nekik hogy ott csövezünk.