reggel megint igen kései kelés.(megtehettük végre)
A délelőtt további része tűzgyújtogatással, a számháború tervezésével, és amúgy semmittevéssel telt.Kaja persze még csak a messzeségben.
3 óra körül elkezdődött végre a számháború.Már előzetes tapasztalatok alapján kijelölték Mikiék a térfeleket az erdőben. Sorshúzással csapatokra oszlottunk. Én Lakival, Klárival, Krisztivel, és Fischerrel kerültem össze.Csapatonként 2 távcső, 2 rádió jutott, ezeknek a későbbiekben igencsak hasznát vettük. Minden csapat a bázisán várta a kezdési jelet.Szerencsénkre nekünk egy már tavaj jól megépített erődítmény jutott.15:30kor életbe lépett a hadiállapot. Az ellenfél csapata lendült először támadásba, bár az első kontaktusig vagy 20 percen át kellett az avarban hasalva várnunk. Közben Laki és Klári elmentek felderíteni. Fischerrel a sánc szélén hasalva kukucskáltuk ahogy Bebesi közelebb "lopakodik", és távcsövével a felettünk kb 5 méterre rejtőző krisztit figyeli.minket észre se vett a hülyéje, ellenben én le tudtam lesni a 4 számából hármat. Kis tanakodás után aztán beordítottam mind a tíz lehetséges kombinációt, és szerencsétlen gyerek lelombozva indult is vissza a bázisukra. Majdnem meg is nyugodtunk, hogy visszavertük a támadást, de nekem gyanús volt hogy nem jött egyedül, mert határozottan láttma ahogy valakivel jelbeszélget. Mint kiderült eközben Miki a hátunk mögé került.Mikor megpróbáltma közelebb jutni hozzá hogy leolvassam egy óvatlan fordulatbna ő olvasott le engem. Mindjárt utána Krisztit is.Nem kellett messzire mennünk az új szám fölvételéhez, csak a bázis közepére, de eközben Miki már sűrű bocsánatkérések közepette futott is már el a zászlónkkal. Mi meg csak néztünk hogy most mi van.Eközben Laki sikeresen betürt az ellenséges táborba, és iszonyatos sebességgel röpült be a bázisra az ellenség zászlajával. Lényegében zászlót cseréltünk, tehát senki sem kapott pontot a zászlókért.Viszont közbne letelt a megszabott idő és mivel mi csak egy embert olvastunk le, az ellenség meg kettőt ezért vesztettünk.
A táborba visszaértve egyrészt nekiláttunk a kaja (csilisbab) elkészítésének, másrészt nekikezdtünk tomi 18. szülinapjának előünneplésének. A táborvezetők idiótábbnál idiótább feladatokat találtak ki a két csapatnak, ezek közül mondjuk csak kettőre került sor szerencsére: verset írni Tominak, ill a csapatokból kiválasztott fiúknak fölizgatni valahogy.(aki ismeri tomit tudja hogy ez nem nehéz feladat)Persze én voltam az egyik szerencsés, kínomban nem sokmindent tudtam csinálni, de gondolatban többször a patakba fojottam a feladat kitalálóit.Kaptam egy kis időt, miközben Szabi bemutatta az ő produkciójukat. Mit ne mondjak ügyesen föltalálta magát.A mi produkciónk elég gyenge lett, mert egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Ekkor ugrott be hogy krisztiért már itt az apja. Kifelé menet már jött is szembe. Rendes volta fater mert kivitt minket a faluba, és vissza is hozott a vízzel együtt. Addigra kész lett a vacsora is.
Elméletileg másnap tovább kellett volna indulnunk, de az előttünk álló útszakasz nehézsége miatt úgy döntöttünk maradunk még egy napot.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.