blog

Válság van, harsogja minden médium:a bankok mennek tönkre, az árak szöknek föl,éhínség lesz, égszakadás, földindulás, atomháború, földönkívüli invázió, ésatöbbi.

Most félnem kéne a jövőtől?

Ha válság lesz hát válság lesz.Se Isten de még Orbán elvárts se tudja megakadályozni. Nincs más lehetőségünk mint behúzott nyakkal kivárni még ártobog felettünk. Már bejött egy párszor ez a stratégia a történelem folyamán.

Nem félek én.Atomtámadáson kívül nem tudok olyan helyzetete elképzelni ahol ne lehetne valahogy megélni.

"A válság miatt rúgták ki apámat, de bízom Valakiben akiben te nem, és aki megígérte, hogy gondot visel ránk keresztényekre." /J/

Persze azért sajnálom.Fontosnak tartom megjegyezni hogy édesapádat a válságra HIVATKOZVA rúgták ki.(ez persze csak az én feltételezésem) nemmintha könnyítene a helyzeten. Hogy kiben bíztok az meg már tényleg magánügyetek.

De ha már tudjuk hogy válság lesz föl tudunk készülni.Föl lehet és föl is kell készülni.Útmutató:itt(nem biblia)

Mint láthatod a túlélési tanácsok között rengeteg dolog szerepel de pl.:  "esténként egy ima" nem. Pedig Argentínában aztán  dúl a vallás, de úgy tűnik arra már ott is rájöttek hogy attól még hogy csak imádkozol, ugyanúgy kirabolnak,lelőnek,átvágják a torkodat,megerőszakolnak,túszulejtenek,és ugyanúgy éhenhalhatsz, mintha nem tennéd.

 

Mindenkinek erőt, kitartást, és találékonyságot az elkövetkezendő időkre.
És csak egy jótanács: balhé esetén a biztonságot ne istenben keressétek hanem a városoktól minél távolabb,lehetőleg erdőben. Én ott leszek.

 

Szívet melengető gondolat.
A föld nevű bolygón eddig eltöltött 18 évem alatt szép lányt találtam, de olyat aki csak rám várt olyat még egyet se.

Közben lám még két nap vándortáborleírás.Folytatás belátható időn belül várható.

Vándortáborral eléggé elmaradtam, bár azóta tényleg nem történt semmi érdemleges. Úgy tűnik olvasótáborom a nullához közelít, mert senki sem döngeti az ajtót frissítést követelve.

De most megyek Lengyelországba népszerűsíteni a magyar folkmuzsikát. És nem csupán jóindulatból....($-))

éjszakára lebontottuk a két kisebb sátrat amik amúgy is beáztak.A szintén beázott vikék által a nyakunkon hagyott sátorban voltak a cuccok, mi meg 10en 2db eredetileg 3 személyes sátorban aludtunk.Éjjeliőrséggel persze már nem bonyolítottuk az életet.Valószínüleg ennek köszönhető hogy hajnali 2 tájban arra ébredtem hogy kint meg-meg zördül a bogrács.Nem kicsit rezeltem be.Vadisznónak halk, emer itt ijenkor nem jár ha kedves az élete(ja nem is írtam, előző nap este egy vadász jött a táborba,hogy mit keresünk itt meg hogy tudjuk e milyen veszélyes.Mondtuk neki hogy tudjuk, épp csak az eső elől jöttünk ide, meg másnap reggel már megyünk is tovább,meg természetessen vadászatkor ki sem mozdulunk a táborból.)Tehát lehet róka,nyest, esetleg borz(márha van a bakonyban).A mai napig nem derült ki hogy mi volt, mivel nem mertem kinézni (mondjuk Szabi mellett fél méterrel aludtam, meg balta volt a fejemnél, tehát ha maga a sátán lett volna se eshetett volna nagy bajom).Reggelre viszont alaposan ki volt nyalva a feldöntött makaróniszószos bogrács.

Tehát hazaindulás.Ugyebár Szabival előbb le kellett lépnünk.A legkorábbi busszal akartunk volna indulni,ehez fél ötkor kellett kelni.Kinéztem a sátorból, éppencsak pirkadt,amellett hogy kurva hideg volt. Ilyen körülmények között életveszély lett volna kimenni a faluba, mert útközben csupán 3 vadlesből nézhettek volna vaddisznónak. Így toltuk az indulást fél 7-re. A buszra még várni kellett,közben Szabi is kezdett lebetegedni(láz, hányinger,hasmenés, stb...). Végül különösebb porbléma nélkül eljutottunk Zircre, onnan Veszprémbe, onnan vonattal Fehérvárra.

A csapat maradéka még aznap továbbált az eredeti útitervvel teljesen szakítva a szomszédos Pénzesgyőrbe.Onnan másnap Veszprémbe buszoztak Laki rokonaihoz.A balatonhoz  nem jutott el a csapt se busszal, se gyalog.

A tábor sok szempontból sikeresnek mondható, de mégtöbből nem.Sikeres, mert senki sem pusztult éhen, senkit sem faltak föl a vaddisznók,nem lőttek le a vadászok,és többé kevésbé kellemes emlékekkel térhetünk haza.Túléltük a nagy magyar dzsungelben.De ott vannak a negatívumok:elkúrtuk,nem kicsit, nagyon.A túrázók szégyenei vagyunk mert egy egy ilyen piti túrát nem tudtunk tisztességesen végigcsinálni.Szervezési és fegyelmezési hibák tömkelegét követtük el, stb,stb.

mindazonáltal én örülök hogy részt vehettem benne, és jövőre csakazértis megcsináljuk.

 

Reggelre megjött a rossz idő, így a már előző napra tervezett továbbindulás tovább tolódott.A nap nagy részét a ponyva alatt kuksolva töltöttük.Elmondható hogy az esős idő még az ersőben a legkedvezőbb(legalábbis a sűrű erdőben) mert nem folyamatosan esik, és lehet tudni kb. mikor fog lefolyni a faleveleken felgyülemlett víz.Estére makarónit készítettünk.A tésztát kifőztük(mintaszerű lett),szószt pedig két zacskó instant milánói por(ez kis instant csigatésztákkal is bolondította az ételt), jópár konzerv löncs, meg az előző napról maradt paradicsomszósz felhasználásával készítettünk.Hát nem a mama föztje, de mégis ehetőnek bizonyult.Összekészültünk a másnapi hazaútra.

S ím a történet folytatódik.

Előző napban javítanám, hogy nem csilisbab, hanem sülthús meg kukoricás-borsós rízs volt. A meggondolatlanúl megvett 4kiló hús alig felét tudtuk átsütni,és ez is fél napba került.A maradék,már félig megromlott húst kitettük a vadaknak. Napközben Klári lebetegedett, magas láza volt,meg hasonló kellemetlen tünetei,nem is evett(másnapra felgyógyult). Egész nap a táborban tunyultunk,délre csilisbabot főztünk(most már tényleg).Ha jól emlékszem ekkor tettünk egy kirándulást a patak mentén feljebb található kis vízeséshez.Az odavezető út is elég kalandos volt,embernemjárta vadcsapásokon, illetve a csalánnal benőtt folyómederben haladtunk. A kis vízesés gyönyörű volt.Feltehetőleg több tízezer év alatt egész kis barlangot vájt ki.Úgy éreztem most tényleg a Bakony szívében vagyunk,ahol ember csak ritkán jár. Estére újabb gasztronómiai kalandba vágtunk. Már napközben begyúrtam egy adag pizzatésztát.Kb 8X20cmes tésztalapokat nyújtottunk és ezeket a tűzön félkészre sütöttük. Ekkor jött a dolog cseles része, mivel a feltét rásütéséhez felülmelegítős sütő,vagy legalább egy kemence kellett volna.Egy kemence vájását a partfalba még latolgattuk is, de aztán elvetettük. Végül alufóliába csomagoltuk a kis pizzákat, és feltéttel lefelé a parázsban kisütöttük. Természetes a sajt ráragadt a fóliára de azért fogyasztható és meglepően pizzaszerű lett a dolog.

reggel megint igen kései kelés.(megtehettük végre)

A délelőtt további része tűzgyújtogatással, a számháború tervezésével, és amúgy semmittevéssel telt.Kaja persze még csak a messzeségben.

3 óra körül elkezdődött végre a számháború.Már előzetes tapasztalatok alapján kijelölték Mikiék a térfeleket az erdőben. Sorshúzással csapatokra oszlottunk. Én Lakival, Klárival, Krisztivel, és Fischerrel kerültem össze.Csapatonként 2 távcső, 2 rádió jutott, ezeknek a későbbiekben igencsak hasznát vettük. Minden csapat a bázisán várta a kezdési jelet.Szerencsénkre nekünk egy már tavaj jól megépített erődítmény jutott.15:30kor életbe lépett a hadiállapot. Az ellenfél csapata lendült először támadásba, bár az első kontaktusig vagy 20 percen át kellett az avarban hasalva várnunk. Közben Laki és Klári elmentek felderíteni. Fischerrel a sánc szélén hasalva kukucskáltuk ahogy Bebesi közelebb "lopakodik", és távcsövével a felettünk kb 5 méterre rejtőző krisztit figyeli.minket észre se vett a hülyéje, ellenben én le tudtam lesni a 4 számából hármat. Kis  tanakodás  után aztán beordítottam mind a tíz lehetséges kombinációt, és szerencsétlen gyerek lelombozva indult is vissza a bázisukra. Majdnem meg is nyugodtunk, hogy visszavertük a támadást, de nekem gyanús volt hogy nem jött egyedül, mert határozottan láttma ahogy valakivel jelbeszélget. Mint kiderült eközben Miki a hátunk mögé került.Mikor megpróbáltma közelebb jutni hozzá hogy leolvassam egy óvatlan fordulatbna ő olvasott le engem. Mindjárt utána Krisztit is.Nem kellett messzire mennünk az új szám fölvételéhez, csak a bázis közepére, de  eközben Miki már sűrű bocsánatkérések közepette futott is már el a zászlónkkal. Mi meg csak néztünk hogy most mi van.Eközben  Laki sikeresen betürt az ellenséges táborba, és iszonyatos sebességgel röpült be a bázisra az ellenség zászlajával. Lényegében zászlót cseréltünk, tehát senki sem kapott pontot a zászlókért.Viszont közbne letelt a megszabott idő és mivel mi csak egy embert olvastunk le, az ellenség  meg kettőt ezért vesztettünk.

A táborba visszaértve egyrészt nekiláttunk a kaja (csilisbab) elkészítésének, másrészt nekikezdtünk tomi 18. szülinapjának előünneplésének. A táborvezetők idiótábbnál idiótább feladatokat találtak ki a két csapatnak, ezek közül mondjuk csak kettőre került sor szerencsére: verset írni Tominak, ill a csapatokból kiválasztott fiúknak fölizgatni valahogy.(aki ismeri tomit tudja hogy ez nem nehéz feladat)Persze én voltam az egyik szerencsés, kínomban nem sokmindent tudtam csinálni, de gondolatban többször a patakba fojottam a feladat kitalálóit.Kaptam egy kis időt, miközben Szabi bemutatta az ő produkciójukat. Mit ne mondjak ügyesen föltalálta magát.A mi produkciónk elég gyenge lett, mert egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Ekkor ugrott be hogy krisztiért már itt az apja. Kifelé menet már jött is szembe. Rendes volta fater mert kivitt minket a faluba, és vissza is hozott a vízzel együtt. Addigra kész lett a vacsora is.

Elméletileg másnap tovább kellett volna indulnunk, de az előttünk álló útszakasz nehézsége miatt úgy döntöttünk maradunk még egy napot.

Végre valamelyest ki tudtuk magunkat aludni. Bár az eredeti kelés 5re volt tervezve, az utolsó őrség elaludt, nem ébresztett, és végülis csak 8 körül kezdtünk ébredezni. Így reggel nem volt a csapat hatásfoka a legjobb, ezért két egész óra kellett a táborbontáshoz, és útnak induláshoz.Bakonynána kb 2 kilóméterre volt (elméletileg) de mivel egy elég kanyargós úton mentünk ez nagyobb távnak bizonyult. Azért elértünk a faluba, ahol egyből boltot kerestünk. Kenyeret kellett venni mert a következő hosszabb menetre Nagyesztergálig semmilyen élelmünk nem volt.Viszont a boltban nem volt se kenyér se más pékáru (kis falukban az ilyesmit csak megrendelésre korlátozott számban hozzák). Jobb híjján vettünk 3 liter tejet, és azt kortyolgatva gondolkodtunk az árokparton. A kétségbeesés sokmindenre ráveszi az embert: büszkeségünket és eredeti célkitűzésünket félredobva buszra pattantunk mindenestül és a majdnem egésznapi menetelést kiváltottuk egy félórás buszúttal. Zircen a csapat egy része gyors bevásárlást ejtett a nagyon kis teszkóban(amúgy 20 percünk volt az átszállásig). Természetesen ekkor már lendületbe jöttünk, (ha lúd, legyen kövér), a bakonybéli 15kmes távot is megtettük busszal. Ezzel teljesen behoztuk a lemaradásunkat. Kisétáltunk a falutól kb 2 kilóméterre, a bükkerdő mélyén fekvő táborhelyünkre. Útközben megtekintettük a Vadlest.Tanulságos története van.

Tavaj ugyebár Mikiék már csináltak egy táborozást Bakonybélben. Ekkor Többekközt Fischer, Laki, Boda, és Szabi volt ott, plusz Viki egyetlen lányként. Szabinak egy idő után haza kellett mennie. Aznap estefelé Vikinek az az elhatározása támadt hogy szabi nélkül nem érzi magát biztonságban, ő bizony hazamegy.(igen erre utaltam a tési esetnél) Be is rendelt már egy ismerőst hogy hazavigye. A srácok sebtiben bekísérték a faluba. Visszafelé jöttek a problémák, ugyanis rájuk sötétedett. Gyanús zajok jöttek az út melletti bokrok közül, konkrétan röfögés, és csörtetés, a hős ifjak azonnal fölemenekültek egy közeli vadlesbe, (amit mi most egyperces néma emlékezéssel megtekintettünk) és ott töltötték az éjszakát. Ugyebár túlöltözve sem voltak, meg nem is 4 megtermett ifjúra méretezik az ilyesmit. Natehát kalandos éjszakájuk volt. Állítólag a vaddisznó sem tágított egész éjszaka alóluk, úgymond sakkban tartotta őket.

Reméltük nekünk most nem lesz ilyen kalandokban részünk. Indultunk tovább.  Az erdőszélen aztán gyanús táblára lettünk figyelmesek. A táblán több törvénycikk szerepelt kiemelve többekközt hogy a területen tilos a tűzrakás, szemetelés, az ösvényről letérés ,és(!) napnyugta előtt és napkelte után 2-2 órával vadászat zajlik, ekkor a területen tartózkodni tilos! Tavaj ez a tábla még nem volt kint és bár nem vettük figyelembe, okozott még a későbbiekben problémákat.

Tehát beértünk a táborhelyre, letelepedtünk, kidöntögettük a veszélyes korhadt fákat, stb. Farkas Krisztit csak egy napra engedték el, az előzetes megbeszélések szerint aznap este hozta az apja és másnap estig maradhatott.Ki is mentünk eléjük a faluba.Az erdőből kiérve úgy döntöttünk hogy kriszti apja ne aggódjon feleslegesen kivesszük a figyelmeztető táblát. Ez könnyen is ment, csaképpen Mikinek sierült úgy bevágnia a bozótba hogy kettétört, tehát vissza már nem rakhattuk többé. A faluban hosszas várakozás következett (söröztünk egyet) . Érdekes haladási tempójuk volt  Krisztiéknek, mert egyszer fölhívtuk őket és Bodajkon voltak, kb háromnegyed óra múlva még csak Bakonycsernyén (kb 10kmes táv)  de a következő 20 percben már megtették a maradék 30 kilómétert és megérkezett csotrogány, fehér skoda 120l.A kocsival bevitték a vizeszsákokat, mire mi is beértünk gyalog, az apja már jött kifelé (megnézte a tábort). Ekkor már készen volt a vacsora is, mixleves:5 féle különböző zacskós kérmleves(burgonya, hagyma, spárga, brokkoli, ragu). Meglepő módon ehetőnek bizonyult.Sikerült tözet gyújtanunk amúgy a partfalba vájt tűzgödörben. Megszerveztük az éjszakai őrséget, Lakival őrködtem 10től éjfélig,de már mind nagyon fáradtak voltunk. Ide tartozik hogy az erdőben értelmet nyer az "orromig se látok" kifejezés, a tökéletes sötétséget még a gyenge tűzünk se tudta eloszlatni. Minden apróbb zajra végigpáztáztuk lámpával a környező erdőt. Balta persze az ölünkben. De aztán végre mentünk aludni.

Hajnali négykor keltünk.Éppenhogycsak pirkadt. Miután visszaállítottuk szállásunkat eredeti állípotába, úgy 5 óra tájban elindultunk Jásd felé. Amúgy ekkor már fél napos csúszásban voltunk.A két falu közötti amúgy is izgalmas terepet egészen extrémmé változtatta az éjszakai eső.Bukdácsolva, nagynehezen, a reggel első sugaraival értünk Jásdra.Ott a kisboltban vettünk végre kenyeret, mert előző nap délután óta nem ettünk semmit. Továbbindultunk eredetileg tervezett táborhelyünk felé, Bakonynána felé, a Vadalmás forráshoz. Útközben gyakorlatilag 5percenként tartottunk 10 perces pihenőket, a megáradt Gaján való kétszeri átkelésről nem is beszélve (híd természetesen nem volt). Végre úgy 10 óra tájban érkeztünk meg arra a táborhelyre ahova előző nap késő délután meg kellett volna érkeznünk. Itt töltöttük a nap további részét, otthonos tábort építve, és botkenyeret, ill. hamisgulyást készítve.

Lényegében aznap éjszaka táboroztunk először tényleg a vadonban. Éjféltől kettőig voltam örségben Klárival. Nem történt semmi különös, csak a Gaja zúgott monotonon.

A buszpályaudvaron gyülekeztünk. Mire én is befutottam már voltak néhányan. Nemsokára megjött Tomi az élelmiszerekkel, amiket szét kellett osztani amúgy se könnyű csomagjaink között. Csak példaképp 24tekercs wcpapír (mondván hogy az úgy olcsóbb volt), megszámlálhatatlan mennyiségű konzerv, legalább 8(!) doboz tea,meg hasonlók.Persze azért 12 ember 10 napi tartós élelme nem kevés.

Ja persze létszámellenőrzés: Szabó Miki, Laki Csaba (szervezők),Szetlák Tomi (ügyeletes szakács), Bebesi László (ügyeletes balfasz), Fischer Ádám és Hanna (testvérek),Dóri, Nagy Klári, Viki,  HB(vmilyen balázs, Viki. barátja), Szabi, én.

Tehát buszra föl, Bakonycsernyén le. Indulás Kisgyón felé. Már az első 500méteren látszott hogy a dolog nem lesz olyan zökkenőmentes mint azt előre elterveztük.Mindenki vállát húzta a csomag (egyes esetekben 30kg), nem bírtuk tartani a tempót, sűrűn meg kellett állni. Az első tervezett megállóig (Hamuház) gyakorlatilag minden erőnket fölemésztette a kanyargós út, a tűző nap és a nehéz csomag kombinációja. Hamuháznál terveztük a pörkölt megfőzését, még mielőtt a hús megromlana, de még fagyos volt szerencsére. Viszont időközben kiderült hogy nincs vizünk. Közelben használható forrás nem volt, fölkerekedtünk hát Mikivel meg Szabival, hogy vizet hozzunk Csőszpusztáról. Ott nem találtunk közkutat úgyhogy egy háznál kértünk vizet. Végülis a vizes mizériával, meg a pörköltkészítéssel a vártnál jobban elment az idő, miközben a betervezett út harmadánál jártunk kb.

Már esteledett mire továbbindultunk végre. Eközben baljós felhők gyülekeztek a fejünk felett. Mire beértünk Tésre elkezdett esni, kezdetben nem is vészesen, de aztán irgalmatlanul rákezdett. Egy leharcolt buszmegállóba menekültünk be. Úgy döntöttünk hogy mivel időközben ránk esteledett, ott töltjük az éjszakát.A társaság egyik fele (jómagammal) nekilátott lakhatóvá tenni a buszmegállót, a másik fele viszont merohamozta a közeli kocsmát. Miközben egyre erősebben esett megpróbáltuk elfogadhatóan szigetelni új szállásunkat: egy nagy ponyvát felszítettünk a tetejére, a cuccokat ízlésesen elrendeztük az egyik sarokban, a belül lecsöpögő eső felfogására bográcsokat applikáltunk a mennyezetre.Mindezzel végezve kényelembe helyeztük magunkat.Eközben Viki és Hb bejelentették hogy ők hazamennek, már jönnek is értük, mert Vikinek állítólag váratlan problémái akadtak...(valahogy ismerős a felállás, majd a vonatkozó résznél kifejtem) Amúgy a 10 fő nyilván nem fért volna be a megállóba, de a társaság kocsmázós részét simán nem engedtük be és kész, ők a kocsma fedett teraszán aludtak. Aki nem dolgozik ne is egyék. öten kényelmesen elfértünk.

Életem egyik legszürreálisabb élménye volt mikor 11 tájban nagy fékcsikorgással megállt a fejemtől kb 2 méterre egy busz, és a leszálló utasok ránk ügyet se vetve jóéjszakát kívántak egymásnak.Mintha föl se tűnt volna nekik hogy ott csövezünk.

 

Most kivételesen egy egész hétre eltűnök itthonról.(Nemmintha bárki is hiányolna.)

Várnak minket a csodálatos bakony vadregényes tájai, és vadai. Utóbbiakkal remélem nem kerülünk közelebbi kapcsolatba.Igaz a betervezett 10 nap helyett csak 6napot maradunk a Carmina Burana miatt, még így is húzós lesz.6 nap távol a civilizációtól, villanyáram, folyóvíz nélkül.

Néha ilyen is kell.

 

Győztünk is meg nem is...

Ma újult erővel vágtunk bele a szervezésbe.Egyrészt végre megkérdeztem személyesen Imrebát a dolgoról.Kellemes meglepetés ért, pontosan úgy föl van háborodva és átlátja a dolgot mint mi, de ő sem tud semmit tenni ellene.Mikor megemlítettem a bojkottos ötletet,akkor se háborodott fel, mondta hogy lehetne csinálni csak az lenne a vége hogy többé a kórussal sem állnának szóba.Mondjuk azért az súlyos volna.Valamivel jobb rálátása van a dologra és úgy tűnik nincsen nagyon behálózva, talán ő is csak muszájból működik közre a színháznak.

Végül végre belement hogy a kóruson keresztül kapjuk meg a pénzt. Így mindenki megkaphatja.Egyrészt ez számomra biztosabbnak tűnik, mert tudom hol keressem a pénzem,másrészt kevésbé törvénysértő mint az eredeti változat. És még ez a legkedvezőbb változat is mert 45ezer forint végösszegben egyeztünk meg. ( mondjuk kizártnak tartom hogy az 5ezret befizetnék adónak, de sebaj, támogassuk a kórust egy kicsit)

Ennek ellenére a színházról alkotot véleményem nem változott(kialakult már egy ideje),és még mindíg nem tudom megérteni azt aki fülét farkát behúzva kussban maradt,csak hogy legközelebb is jöhessen.Nekem ezután nem áll szándékomban több ilyen színházi melóban részt venni,ingyen kisegíteni meg főleg nem.Kivétel ha nagyon jó a darab,nagyon sokat fizetnek érte,és még próbák előtt adják a szerződést.(ezek a szempontok a büdös életben sem fognak talákozni, de nem is baj)

Elégedett vagyok e?

Nem csináltunk forradalmat, nem döntöttük le a színházat,még nagyon nem is harcoltunk, de legalább nem hagyott minket nyugodni az igazságtalanság és utánajártunk a dolognak.Ez is valami úgy gondolom.

Inenntől már csak ösztökéni kell az illetékeseket a pénz mielőbbi kifizetésére, de ezt rendszeres zaklatásokkal el lehet érni.

És megígérem legközelebb már másról írok, mert ez a színházas mizéria kezdi teljesen kitölteni a blogot.

Egész jól kezdődőtt pedig.Mikor beértünk már voltak páran az öltözőben és nolám, ők is pont erről vitatkoztak.Konkrétan arról hogy megfelelő céget még egyik se talált meg hogy ez abszurdum.Kifejtettem nekik a nézeteimet, egyetértettek.Végül lettünk 17en akik vállalták volna a darab bojkottját.De persze már amúgy is újabb problémák akadtak. ugyanis  az öt számlaadó személy már megvolt de egyik sem tudott 3nál több embert magához venni.Ergó a csodálatos számlázós módszerrel a jelenlegi felállás szerint a kórus 15 tagja hozzájut(hat) a pénzéhez (ha mondjuk megbízunk ebben a megoldásban),a másik 40 tag egyelőre hoppon maradt.nekik(künk) gyakorlatilag egyelőre semmilyen alternatívánk sincs.Imrebácsinak benyújtottuk volna a petíciónkat, csaképp ő már el is kezdte csendesíteni a társaságot: hogy semmi értelme lázadozni, meg hogy nyugodjon meg mindenki megkapja a fizetését,meg hogy esetleg megoldható hogy az Alba Regián keresztül kapjuk meg a pénzt(na ebbe a megoldásba még bele tudnék egyezni).Aztán jött a további porhintés hogy ha lázadunk csak magunkal szúrunk ki mert nem a színház fogja elvinni a balhét hanem az alba regia kórus és zenekar drahossal és kneifellel az élükön.Meg értsük meg hogy a színháznak minden fillér számít, mert nagyon gázos anyagilag.stb. stb.

Lényegében ezekkel elérték hogy "leszerelték" az elégedetlenkedők nagyobbik részét, csakhogy a probléma nem talált megoldásra.Igazából még az AR-es megoldás jelentene némi vígaszt egyrészt mert biztosabbnak látom (tudom kin kell levernem a pénzt),meg így elméletileg 0 veszteséggel kinyerhető a pénz.50ezernyi benzínszámlát meg csak összeszedek valahogy,legfeljebb kutat nyitunk a kórussal.

De megint azt érzem hogy átbasztak. Megvezettek. Kihasználnak.Az tette be a kaput amikor láttam hogy a díszletes sokadrendű alkalmazott a megbízási szerződését töltögeti. Állítólag most olyan nagy a kavarodás a színházban és annyira nincsen ember hogy nem tudnának 3 nap alatt 50 szeződést kiállítani. Akkor most elmondanám hogy a szerződések kiállítását egy ember két óra alatt elvégezné. Meg aztán persze az plusz  40%járulékköltséggel járna a színháznak, pedig mint tudjuk 10milla hiányban vannak, és ilyet nem engedhetnek meg maguknak.Odáig fajult a dolog hogy a főpróbát is jeggyel lehet majd megtekinteni holnap.

Hosszú idő óta először olyan feszültséget érzek magamban hogy legszívesebben baltával szétverném valamelyik illetékes fejét.Azt se foghatom föl hogy ennyi szarjancsi vesz körül, hogy a színház a mi bőrünket húzza le amikor próbál kikapaszkodni a szakadékból.Kezd betelni a pohár. Elérik hogy addig ne nyugodjak amíg Vörösmarty színház létezik.Hogy gyűlöljem a színházat.Elkeserít hgy ilyen ocsmányság létezhet és SENKI sem tesz ellene, mert mindenki kussban tűr.

"Ha az igazság nem is szokott győzni - vagy nagyon ritkán -, azért minden igazságtalanságon fel kell háborodni, mert ha mindenki vállat von, nem áll meg a lábán a világ."

     Ancsel Éva  

Aki ismer tudhatja hogy nem vagyok lázongó fajta,de ha ez ki tud hozni a sodromból, akkor már nem semmi dolog lehet...

Tikkasztó nyárközépi nap,városház tér,próba teljes gőzzel.szünetben egy pár statiszta megkeresi az illetékes személyt és fölteszi  a nagy kérdést:"na és a szerződéseinket láthatnánk?"az illetékes már vágja is a sablonszöveget:"majd megkapjátok csak most rengeteg melónk van"

 

Ezt is jól megjósoltam.Leszámítva azt hogya fent említett indokkal egyáltalán nem adnak szerződést,meg mert ugye a pénzügyi hiány.De ezt ne rajtunk verjék már el...

Ugyan a pontos harci helyzetről csak délutánra fogunk képet kapni, néhány dolgot már tudunk.

Valószínüleg nem én vagyok a hülye, mert csak msnen keresztül 4 sorstársunkat szerveztük be, és ők is eléggé föl vannak háborodva a dolog miatt.

Vannak tamáskodók is:

"...hát figyelj, én őszintén szólva örülhetek h. lyuk van a seggemen, tekintettel arra, hogy nekünk lányoknak rohadtul ki kell érdemelnünk azt hogy egy ilyen pénzes melóba bevegyenek, szemben veletek, akiket úgy imátkoztak össze...
én szeretnék jövőre is jönni, de ahhoz az kell, hogy jó kislány legyek, és lenyeljem ezt a gombócot is, mint sok másikat! "

Nagyon úgy néz ki hogy a lányok nagyobb érzelmi nyomás alatt vannak,mert őket válogatták több jelentkező közül, és még jópár lány áll(t) sorba a megüresedő helyekért.(mondjuk ennek már nincs jelentőssége itt, az utolsó napokban) Viszont szerencsénkre a fiúk egyrészt tökösebbek, meg persze a kórus nagytöbbségét alkotják. Valószínű hogy erősen hiányos férfikarral nehéz lenne megtartani az előadást.Talán van esélyünk.

A fent említett tamáskodók azzal is érvelnek hogy így is úgy is megkapjuk a pénzünket, nem kell itt lázongani.Ezzel az elgondolással nem értek egyet.Igazából én csak a szerződés aláírása után aludnék nyugodtan mert akkor garanciánk lenne arra hogy következő hónapban küldik a pénzt.Persze jóhiszeműen feltételezzük hogy szerződés híján a színház (talán) nem merné meglépni azt, hogy nem adja meg a fizetésünket,de azért ezzel a számlás módszerrel így is örülhetünk ha télre eljut hozzánk a pénz.Persze minden csak a jószándékon és a bizalmon múlik.Pedig ma már jószándékkal csak átkúrják az embert...

Meg mégiscsak.Mi ott izzadunk két hete,dolgozunk a színházért, az beszedi a produkcióért a jegyek árát.Apu mondott egy jó hasonlatot: Ha egy öreg néni odamenne a jegyszedőhöz azzal hogy: "Jaj aranyoskám, nagyon szeretnék bemenni megnézni az operát, de sajnos csak jövő hónapban kapom meg a nyugdíjat.Beengedne ingyen?" gondolom ilyen esetben elküldenék a mamókát melegebb éghajlatra.De ennek nem kéne fordított esetben is így működnie? Hogy ha nincs azonnali fizetés ( vagy legaláb szerződés) nincs előadás?

Úgy tűnik itt a színházban a csendes balfaszokat keresik,akikkel ezt el lehet játszani. Aki meg fölemeli a hangját annak viszonlátás' , felkerül a feketelistára. De ha ez a feketelista nagyon megtellik, a színház lehúzhatja a rolót, mert nem lesz aki énekeljen.

És lehetne ezt még fejtegetni a végtelenségig, de nem teszem.Majd jönnek estére a hírek.

Jönnek is.(következő bejegyzés)

 

"S mi lehet ma nagyobb bűn és veszély, mint az a sötét megnyugvás a rosszban, amely kajánul és csüggedten ismételgeti: ez mindig így volt és mindig is így lesz!"

Babits Mihály

 

Frissítést kér a nép?
most adunk neki!

A színház faszságai második felvonás.

Már írtam a színház geciségeiről és visszaéléseiről.Most ezekhez jön egy kiegészítés.

Ugyebár a székesfehérvári VÖRÖSMARTY SZÍNHÁZról van szó (ezúttal kifejezetten szeretném hogy dobjon ki a gogle,lássa ország-világ a gyalázatot)

Tehát  részt veszünk a HUNYADI LÁSZLÓ című nagyszabású operában.

Amiért az előzetes megegyezés szerint bruttó 50ezer forintot kapnánk.Mint már lejjebb említettem a pénz kifizetésének hivatalos módja:  megbízási szerződés írása majd 18% adó levonásával a megbízási díj (gázsi) folyószámlára küldése. Minken korrekt, a színházat is a kóristát is köti a szerződés.Azt gondolhatná az ember hogy ez egy nagyon rossz megoldás hogy szerződés,meg hogy kötve vagyok,meg hogy az a geci állam levonja az adót is(ezzel a módszerrel 41000ftot kapnánk kézhez)!Pedig elmondom,van ennél rosszabb.Mégbedig a jelenlegi felállás:

Valaki kitalálta hogy a színháznak sokkal egyszerűbb ha nem pazarolja a pénzét holmi szerződések kiállítására, és a banki utalásra.Sokkal egyszerűbb ha a kóristáknak kiadják a parancsot:csoportokba verődve számlaképes cégektől hozzanak számlát.Ehez jön hogy elméletileg összesen csak 5 cégtől fogadnak el számlát,ez azt jelenti hogy 10esével kell csopotosulni és a cégnek 500.000ftról kell adnia számlát.(pl.:azt mondják hogy a színház vett 500000ft értékben egy rakat  bizbaszt a bizbaszgyártó cégtől)Ezt hívja a jognyelv fiktív számlának mivel a számlát kiállítják de az x darab bizbasz nem kerül át a kereskedőtől a színházhoz,hanem annak árát átutalja a színház, és a cég y összeg (jutalék) levonása után azt kiadja a szerencsétlen kóristáknak. Hivatalosan ( ha nem akarják hogy még adócsalásnak IS minősüljön) a cégnek 25 százalék áfát kell levonnia,amely esetben a delkvensek 37.500ftot kapnak kézhez(számljunk csak! ez 3.500ftal kevesebb mint amennyi a hivatalos úton kifizetésre kerülne)De tegyük fel hogy a cég belemegy a sumákba és nem fizet adót csak levon pár százalék részesedést hogy megérje neki a balhé.DE. Mutasson valaki egy céget aki ilyen kockázatok mellett hajlandó volna 500.000 ropival zsonglőrködni,megfelel a színház kritériumainak,és készpénzes számlatömbböl való számlát ad (amit-tegyük fel- el tudnak sumákolni az éles szemű apeh ellenőrök elől ,ellenben a számítógépes rendszerrel amivel sztem eléggé veszélyes lenne a manőver),tehát ilyen céget nem fogunk találni.Plusz még ha találunk is rengeteg aggály merülhet fel, Például:a lebukás veszélye,átkurhat bennünket mind a színház mind a cég,mert semmilyen hivatalos nyoma sincs a dolognak,aztán meg ez a hercehurca eltarthat hónapokig is ,és már hóban járhatunk mire a pénzünkhöz jutunk.Mondja bárki is hogy ez így rendben van.Jószándékkal és a színházban való megbízással ma már nem sokra megyünk.

Megint sok kerül a már említett fikcióra:Ha nem hajlandóak szerződést adni, bojkottáljuk az előadást,márha sikerül magunk mellé állítani megfelelő számú embert,mert ezesetben elég nagy meggyőző ereje lehet a dolognak.

Terjengenek pletykák hogy bizonyos énekeseket azért nem hívtak idén játszani ,mert tudják róluk hogy felemelnék a hangjukat hasonló helyzet esetén.Egyes mostani énekesek is azért idegenkednek a lázadástól, mert félnek, hogy legközelebb nem hívják őket.

Gyalázat ez kéremszépen....

 

Közkívánatra (merthogy meglepő és érthetetlen módon vannak rendszeres látogatók) esmént frissítek.
S lám új képek is valának:



A képek szemcsésségét az ISO 100as elég durva film okozza(csak ez volt a boltban).Ide tartozik hogy hamarosan mentesülhetek a borsos előhívási díjak,meg a többnapos várakozás alól(DSLR vételéről azóta lemondtam).Ugyanis osztottam, szoroztam s arra jutottam hogy bizony még napjainkban is gazdaságos és elérhető alternatívát jelent a fekete-fehér fotózás és a házi kidolgozás.a szükséges vegyszerek és a fotópapír(amely készlettel kb 20 tekercs 36os film film hívható elő és 100db papírkép nagyítható) elméletileg 4000Ftból beszerezhető.Egy tekercs film 9*13as papírra való kidolgozása 1030Ftból jönne ki amely még mindíg olcsóbb a legolcsóbb Rossmannos előhívásnál is(1600ft).az igazi szenzáció hogy csak negatívhívás esetén egy tekercs filmre 60ft anyagköltség jut,márpedig egy tekecs színes filmet 500ftért, fekete fehéret meg csak ritkán és lényegesen drágábban(800-900ft) hívnak.A fekete-fehér film ára még mindíg kisebb a márkás színesekénél(persze nem a rossmannos 400ftos filmről van szó).Felmerülhet a kérdés az emberben, hogy akkor miért nem mentek még csődbe a fényképész szaküzletek, és miért nem mindenki így csinálja?Mert nagyon macerás.Ma már nem becsülik, és csak a művészek különcségének tartják fekete-fehéret, meg -mint tudjuk- a digitális fotózás eleve kiszorít minden filmes módszert.Pedig a régi fotós eszközöket meg szarért vesztegetik a neten,de ugyebár mijen snassz volna már 20éves csehszlovák hívótankban a fürdőszoba elsötétített sarkában filmet hívogatni.Még megszólnának a haverok...

Nos igen.Hogy kapjon a blog egy kis ócsárolgatós rendszerdöntögetős fílinget(lásd republicator blog vagy hasonlók) beszéljünk most a színházzal kapcsolatos tapasztalataimról.

Okuljék ezúton az eljövendő statiszta- és kóristanemzedék.

Szóval a fehérvári színház (nem nevezem nevén, még a végén kidob a gogle, oszt megnézhetem magam) nem sorolható az ország élmezőnyébe.szeretett magyartanárnőnk szavaival élve minősíthetetlen.Nem volna gond a színész és háttérgárdával, sokkalinkább pénzügyi problémák illetve a nem megfelelő vezetőség húzza.

A mostani vezetőváltáskor napvilágra került hogy 10millió környéki tartozása van az intézménynek.Ez személyesen érint hiszen gondokat okoz a gázsik kifizetésében.Sőt ott okozza az igazán nagy gondot.Nyilván a kifizetésben is megvan a hierarchia.A mindenkori igazgató merhet először a levesestálból,aztán jönnek a bennfentes kollégák,sztárszínészek,utánuk a személyzet.mire az alkalmi szereplőkhöz,statisztákhoz érünk már nem sok leves van a tál alján.ezért van az hogy jópár produkcióban való közreműködésért a színház nem tartja méltónak gázsi adását.(lásd.:Álomlányok)Aztán amikor járna fizetés is igyekszik azt a végsőkig húzni.(Ehez jön még az adó amiről mondjuk nem tehet.)

Vegyük példának a tavalyi Székelyfonót.Előkórusi minősítésünkben 10ezer forintot kaptunk.A szabályos eljárás az volna ha főpróbák táján de legkésőbb előadáskor a felelős illető nagy loholva a papírral integetve jönne hozzám hogy "Somogyi művészúr itt a szerződése!".Én mosolyogva aláírom, ő mosolyogva elrakja, a színház mosolyogva utalja következő hónap 15én a fizetést.a probléma ott van hogy a fent említett hierarchia miatt én az előadást követő második hónapban találkozhattam a szerződésemmel először.Aztán mire  kézhez kaptam megcsonkítot gázsimat, már jócskán fagyott reggelente.Azt a pénzt amiért még júliusban izzadtam.A színpadi kórusról nem is beszélve akik kétszer annyit izzadtak,a  kicsit kövérebb fizetésüket viszont velem együtt kapták meg.a decemberi előadásról már nem is beszélek, amiért az 5 jómagyarforint ezrest a mai napig nem kaptam meg.

"Mi következik ebből?Hogy kérjük a panaszkönyvet?Hogy nem adunk bohravalót?"Nem

Hogy mivel idestova 18 éve rendszert váltottunk, és immáron a kapitalizmus áldásos búrája alatt élünk, egy láthatólag nem működésképes színháznak nem kéne kölcsönökből fenntartania magát.Pusztuljon a férgese.De most adunk nekik még egy esélyt.Szurdi elvtárs nem kis pénzeket tett zsebre,szerencsés követője (az állatorvos)bír vajon a feladattal?talán igen mert a Hunyadi lLászlóért 50ezer forintot ígért.Erős a gyanúm hogy ezért a pénzért meg fogunk szenvedni,és méginkább hogy a színház kifizetési szokásai ezután se  fognak változni.Hacsak nem kényszerülnek rá.Képzeljük el a helyzetet:

Tikkasztó nyárközépi nap,városház tér,próba teljes gőzzel.szünetben egy pár statiszta megkeresi az illetékes személyt és fölteszi  a nagy kérdést:"na és a szerződéseinket láthatnánk?"az illetékes már vágja is a sablonszöveget:"majd megkapjátok csak most rengeteg melónk van".Aki hisz a mesékben ezt annyiban is hagyná.De hőseink már kinőttek a gyerekkorból:" hát akkor sajnos semelyikőnk sem tud részt venni az előadáson,hiszen rengeteg egyéb dolgunk van.Ha nem köt a szerződés mi hivatalosan itt se vagyunk."Elképzelésem szerint erre egyetlen várható reakció van, - mivel nem valószínű hogy a színház megkockáztatná az előadás elmaradását(egy egész tánckart/kórust nem lehet hipp hopp pótolni,arról nem is beszélve hogy a Fehérváron fellelhető alkalmas egyének 99%a a már meglévő gárdában van) - a szerződések pánikszerű megírása és aláírása.Az előadás végbemegy ahogy amúgy is végbement volna,csaképp a színháznak fizetnie KELL következő hónapban.Ennyi.Ha tönkremegy hát úgy kell neki.

 

Megjegyzés:

Így visszanézve egész jó hatásfokkal írok(egyesek szerint jól is)látszik hogy az ember az amit olvas,ennek az írásomnak a stílusa sztem éppenséggel a tesco-titokéra hajaz.Más írásaimban meg Wass Albert elemeket vélek felfedezni.

Nem könnyű egyedinek lenni.

 

Színt víve a hét eddigi mikroprocesszorgőzös bambulásába,Bementünk Szabi pajtással a városba.Egyrészt beadtam az új tekercs filmet a Rossmannba( ajánlom hogy gyorsan dolgozzanak mert van néhány nagyon várt kép),aztán Géza vezér szorulástól kínlódó tekintetétől kísérve diabolóztunk a bazilikánál.miután oda befútt a szél, áttelepültünk a pelikán udvarba közben nyalva egy jót( fagyit).Kettő után Márk pajtás is befutott.Kb másfél óra időelütés és eszmecsere után mindenki ment a dolgára.Legalább nem 12, csak 8 órát töltöttem ma a gép előtt.Éljen.

Jobb híján (csak hogy azért frissüljön mégis a blog) fölteszem néhány fótós próbálkozásomat -amelyeket nincs pofám (kreditem) fotozz.hu-ra fölrakni-egyuttal rájövök hogyan kell képet berakni a postba.Mint látjátok a blog sablonján már sikeresen végrehajtottam néhány módosítást,de tervezek egy teljes átszabást amelyenk részelteit nem részletezném egyelőre.




A képek ugyebár egy csodálatos ZENIT 12XP-vel készültek. Nem próbálok művészien fotózni, nem ismerem a szabályokat, alapelveket, ösztönből csinálom, meg azért persze pontosan használom a gépet. Bár épp ezért torkolltam le egyik haveromat(merthogy a zenitje mellé tervbe vette egy canon eos 300 vásárlását-amit azóta eszközölt is-hát minek neki mégegy filmes gép, ami csak okosabb,de nem csinál jobb képeket),elültette a bogarat a fülemben,nevezetesen elképzelhető hogy én is veszek egy jobb gépet,pontosabban nem jobbat csak másmilyent,egy digitális tükörreflexest.Versenyben vannak a használt eos 300d-350d,olympus e-10 gépek,minthogy ezek a legkedvezőbb árúak.Ugyebár búcsút mondhatnék a borsos filmhívásnak, a várakozásnak,ellenben azonnal ellenőrizhetném a képeket,és így hatékonyabban dolgozhatnék.A gáz ezekkel a gépekkel csak az áruk,méghozzá annak nagysága.Újonnan 100ezernél kezdődik a legolcsóbb készlet.Használtan ennek fele,kérdés hogy egy egyéves gép mennyire megbízható még. Elméletileg nyár végére 80ezer magyar forintom lesz amit vagy egy saját bőgőre vagy egy fent említett masinára fordítok.Hogy meglesz e a pénz az csak a színházon múlik(annak köcsögségeíről még írok),meg persze azon,hogy valami közbejövő nyavaja nem szívja e el a tőkét.

a mai naphoz hozzátartozik még mégegy fotós megmozdulásom.Valami isteni(?!) sugallattól vezérelve kimentem a kertbe CSIGÁT keresni, azzal a nem titkolt céllal hogy azt kivíve a lovasberényi vasút sínjére...lefényképezzem.Nem tudom mért volna átütő szellemességű kép amin egy csiga a sínen mászik és épp hátranéz,figyelembe véve a tényt hogy azon a vonalon 10éve nem jár vonat.Na majd meglássuk ha kijön a kép...ez is mutatja hogy tényleg ösztönből fotózok és nem irányít holmi józan ész. Legalább az átjáróban áthaladók derültek egy jót benézve a sínre:"nézd valami idióta a sínen fetreng fényképezőgéppel"

És igen! Történelmi pillanatnak vagyunk tanúi, elkezdtem én is netnaplót írni. Úgy tűnik a számítógéppel édeskettesben eltöltött forró nyári napok kikezdték a józan ítélőképességemet, hogy már ilyesmire is képes vagyok.na sebaj. Ne várjatok kalandos,orgiákról szóló történeteket. Valószínüleg csak magasröptű filozófiai eszmefuttatásaimat teszem itt közzé,vagy esetleg sivár életem egy egy tanulságos, vagy abszurd mozzanatát írom le. ennyi.