blog

Végre valamelyest ki tudtuk magunkat aludni. Bár az eredeti kelés 5re volt tervezve, az utolsó őrség elaludt, nem ébresztett, és végülis csak 8 körül kezdtünk ébredezni. Így reggel nem volt a csapat hatásfoka a legjobb, ezért két egész óra kellett a táborbontáshoz, és útnak induláshoz.Bakonynána kb 2 kilóméterre volt (elméletileg) de mivel egy elég kanyargós úton mentünk ez nagyobb távnak bizonyult. Azért elértünk a faluba, ahol egyből boltot kerestünk. Kenyeret kellett venni mert a következő hosszabb menetre Nagyesztergálig semmilyen élelmünk nem volt.Viszont a boltban nem volt se kenyér se más pékáru (kis falukban az ilyesmit csak megrendelésre korlátozott számban hozzák). Jobb híjján vettünk 3 liter tejet, és azt kortyolgatva gondolkodtunk az árokparton. A kétségbeesés sokmindenre ráveszi az embert: büszkeségünket és eredeti célkitűzésünket félredobva buszra pattantunk mindenestül és a majdnem egésznapi menetelést kiváltottuk egy félórás buszúttal. Zircen a csapat egy része gyors bevásárlást ejtett a nagyon kis teszkóban(amúgy 20 percünk volt az átszállásig). Természetesen ekkor már lendületbe jöttünk, (ha lúd, legyen kövér), a bakonybéli 15kmes távot is megtettük busszal. Ezzel teljesen behoztuk a lemaradásunkat. Kisétáltunk a falutól kb 2 kilóméterre, a bükkerdő mélyén fekvő táborhelyünkre. Útközben megtekintettük a Vadlest.Tanulságos története van.

Tavaj ugyebár Mikiék már csináltak egy táborozást Bakonybélben. Ekkor Többekközt Fischer, Laki, Boda, és Szabi volt ott, plusz Viki egyetlen lányként. Szabinak egy idő után haza kellett mennie. Aznap estefelé Vikinek az az elhatározása támadt hogy szabi nélkül nem érzi magát biztonságban, ő bizony hazamegy.(igen erre utaltam a tési esetnél) Be is rendelt már egy ismerőst hogy hazavigye. A srácok sebtiben bekísérték a faluba. Visszafelé jöttek a problémák, ugyanis rájuk sötétedett. Gyanús zajok jöttek az út melletti bokrok közül, konkrétan röfögés, és csörtetés, a hős ifjak azonnal fölemenekültek egy közeli vadlesbe, (amit mi most egyperces néma emlékezéssel megtekintettünk) és ott töltötték az éjszakát. Ugyebár túlöltözve sem voltak, meg nem is 4 megtermett ifjúra méretezik az ilyesmit. Natehát kalandos éjszakájuk volt. Állítólag a vaddisznó sem tágított egész éjszaka alóluk, úgymond sakkban tartotta őket.

Reméltük nekünk most nem lesz ilyen kalandokban részünk. Indultunk tovább.  Az erdőszélen aztán gyanús táblára lettünk figyelmesek. A táblán több törvénycikk szerepelt kiemelve többekközt hogy a területen tilos a tűzrakás, szemetelés, az ösvényről letérés ,és(!) napnyugta előtt és napkelte után 2-2 órával vadászat zajlik, ekkor a területen tartózkodni tilos! Tavaj ez a tábla még nem volt kint és bár nem vettük figyelembe, okozott még a későbbiekben problémákat.

Tehát beértünk a táborhelyre, letelepedtünk, kidöntögettük a veszélyes korhadt fákat, stb. Farkas Krisztit csak egy napra engedték el, az előzetes megbeszélések szerint aznap este hozta az apja és másnap estig maradhatott.Ki is mentünk eléjük a faluba.Az erdőből kiérve úgy döntöttünk hogy kriszti apja ne aggódjon feleslegesen kivesszük a figyelmeztető táblát. Ez könnyen is ment, csaképpen Mikinek sierült úgy bevágnia a bozótba hogy kettétört, tehát vissza már nem rakhattuk többé. A faluban hosszas várakozás következett (söröztünk egyet) . Érdekes haladási tempójuk volt  Krisztiéknek, mert egyszer fölhívtuk őket és Bodajkon voltak, kb háromnegyed óra múlva még csak Bakonycsernyén (kb 10kmes táv)  de a következő 20 percben már megtették a maradék 30 kilómétert és megérkezett csotrogány, fehér skoda 120l.A kocsival bevitték a vizeszsákokat, mire mi is beértünk gyalog, az apja már jött kifelé (megnézte a tábort). Ekkor már készen volt a vacsora is, mixleves:5 féle különböző zacskós kérmleves(burgonya, hagyma, spárga, brokkoli, ragu). Meglepő módon ehetőnek bizonyult.Sikerült tözet gyújtanunk amúgy a partfalba vájt tűzgödörben. Megszerveztük az éjszakai őrséget, Lakival őrködtem 10től éjfélig,de már mind nagyon fáradtak voltunk. Ide tartozik hogy az erdőben értelmet nyer az "orromig se látok" kifejezés, a tökéletes sötétséget még a gyenge tűzünk se tudta eloszlatni. Minden apróbb zajra végigpáztáztuk lámpával a környező erdőt. Balta persze az ölünkben. De aztán végre mentünk aludni.