blog

Győztünk is meg nem is...

Ma újult erővel vágtunk bele a szervezésbe.Egyrészt végre megkérdeztem személyesen Imrebát a dolgoról.Kellemes meglepetés ért, pontosan úgy föl van háborodva és átlátja a dolgot mint mi, de ő sem tud semmit tenni ellene.Mikor megemlítettem a bojkottos ötletet,akkor se háborodott fel, mondta hogy lehetne csinálni csak az lenne a vége hogy többé a kórussal sem állnának szóba.Mondjuk azért az súlyos volna.Valamivel jobb rálátása van a dologra és úgy tűnik nincsen nagyon behálózva, talán ő is csak muszájból működik közre a színháznak.

Végül végre belement hogy a kóruson keresztül kapjuk meg a pénzt. Így mindenki megkaphatja.Egyrészt ez számomra biztosabbnak tűnik, mert tudom hol keressem a pénzem,másrészt kevésbé törvénysértő mint az eredeti változat. És még ez a legkedvezőbb változat is mert 45ezer forint végösszegben egyeztünk meg. ( mondjuk kizártnak tartom hogy az 5ezret befizetnék adónak, de sebaj, támogassuk a kórust egy kicsit)

Ennek ellenére a színházról alkotot véleményem nem változott(kialakult már egy ideje),és még mindíg nem tudom megérteni azt aki fülét farkát behúzva kussban maradt,csak hogy legközelebb is jöhessen.Nekem ezután nem áll szándékomban több ilyen színházi melóban részt venni,ingyen kisegíteni meg főleg nem.Kivétel ha nagyon jó a darab,nagyon sokat fizetnek érte,és még próbák előtt adják a szerződést.(ezek a szempontok a büdös életben sem fognak talákozni, de nem is baj)

Elégedett vagyok e?

Nem csináltunk forradalmat, nem döntöttük le a színházat,még nagyon nem is harcoltunk, de legalább nem hagyott minket nyugodni az igazságtalanság és utánajártunk a dolognak.Ez is valami úgy gondolom.

Inenntől már csak ösztökéni kell az illetékeseket a pénz mielőbbi kifizetésére, de ezt rendszeres zaklatásokkal el lehet érni.

És megígérem legközelebb már másról írok, mert ez a színházas mizéria kezdi teljesen kitölteni a blogot.