S ím a történet folytatódik.
Előző napban javítanám, hogy nem csilisbab, hanem sülthús meg kukoricás-borsós rízs volt. A meggondolatlanúl megvett 4kiló hús alig felét tudtuk átsütni,és ez is fél napba került.A maradék,már félig megromlott húst kitettük a vadaknak. Napközben Klári lebetegedett, magas láza volt,meg hasonló kellemetlen tünetei,nem is evett(másnapra felgyógyult). Egész nap a táborban tunyultunk,délre csilisbabot főztünk(most már tényleg).Ha jól emlékszem ekkor tettünk egy kirándulást a patak mentén feljebb található kis vízeséshez.Az odavezető út is elég kalandos volt,embernemjárta vadcsapásokon, illetve a csalánnal benőtt folyómederben haladtunk. A kis vízesés gyönyörű volt.Feltehetőleg több tízezer év alatt egész kis barlangot vájt ki.Úgy éreztem most tényleg a Bakony szívében vagyunk,ahol ember csak ritkán jár. Estére újabb gasztronómiai kalandba vágtunk. Már napközben begyúrtam egy adag pizzatésztát.Kb 8X20cmes tésztalapokat nyújtottunk és ezeket a tűzön félkészre sütöttük. Ekkor jött a dolog cseles része, mivel a feltét rásütéséhez felülmelegítős sütő,vagy legalább egy kemence kellett volna.Egy kemence vájását a partfalba még latolgattuk is, de aztán elvetettük. Végül alufóliába csomagoltuk a kis pizzákat, és feltéttel lefelé a parázsban kisütöttük. Természetes a sajt ráragadt a fóliára de azért fogyasztható és meglepően pizzaszerű lett a dolog.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.